Tartozom még egy magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miért is szakítottam a Momentummal, hiszen októberben rajta volt a nevem a párt jelöltlistáján, januárban végül mégis a független indulás mellett döntöttem.
Bár jóideje alakítója vagyok az esztergomi közéletnek, eddig nem voltam tagja egyetlen pártnak sem. Egészen a múlt évig. A Momentum tavaly tavaszi üzenetei és a kormányzat nyíltan civilellenes támadásai hatására úgy éreztem ki kell lépnem az elmúlt évek relatív passzivitásából.
2017 májusában lettem pártoló tag, szeptemberben megyei vezető és választmányi tag, októberben rendes tag és a küldöttgyűlés tagja. Nem voltam azonban mindenre bólogató pártkatona: a belső fórumokon én voltam az egyik hangadója azoknak az embereknek, akik kiálltak a Momentum által augusztusban hozott küldöttgyűlési határozatba foglalt teljes választási különállás ellen.
Ez a határozat arról szólt, hogy a Momentum nem vehet részt semmilyen együttműködésben, 106 jelöltet indít és nem egyezkedik sehol senkivel. A párt vezetői azóta is sokszor erre a döntésre hivatkozva utasították vissza minden egyéb párt közeledését, koordinációra felhívását. Én akkor is és azóta is azt gondolom, hogy ez a határozat zsákutca: olyan képet fest, mintha a Momentum magát elitgárdának, élcsapatnak, a tudás egyetlen birtokosának gondolná, ez pedig nem egy jó pozíció a politikában. Én sem voltam a híve a teljes közös listás összefogásnak, de a körzetek pártok közötti koordinációját egy jó megoldásnak tartom ma is arra, hogy a Fidesz rendszerét egy rövid, rapid sakkparti során le lehessen bontani, és ezen átmeneti időszak után egy új választási törvény szerint új választáson, immár összefogási kényszer nélkül mérettethessék meg magukat ugyanezen pártok.
Sokáig azt hittem, hogy van lehetőség arra, hogy a Momentumot belülről megreformáljuk, és adhatunk egy esélyt annak az elsősorban a vidéki tagok által hangoztatott nézetnek, hogy ezt a teljes különállást megfogalmazó határozatot vissza kell vonni. Tavaly nyáron azzal a hittel léptem be a Momentumba, hogy ez a friss, fiatalokból álló párt képes lehet mozgalmi jellegéből adódóan az az alakulat lenni, ami katalizálhatja a rendszerváltást akaró erőket a logikus végkifejlet - a teljes választási koordináció - felé. Év végére beláttam, hogy ez a párt nem az a párt, amelyik erre hajlandó, vagy képes. De időközben rengeteg új baráttal ismerkedtem meg, és maradt annyi hitem a szervezet megreformálhatóságában, hogy maradtam.
Ez a hitem az idei év elejére azonban elhagyott: a januári küldöttgyűlés után már nem láttam semmi reményt az augusztusi határozat felfüggesztésére. Az ma is hatályban van, attól a párt legutolsó információim szerint ma sem térhet el: legfeljebb egyoldalú visszalépésekről dönthet az elnökség, amikért cserébe kérni sem kérhet semmit. Ahogyan a címben is jeleztem: ez a hozzáállás az én szememben a Fidesz történetét erősíti.
Ezért kértem, hogy a nevem a párt országos listáján ne szerepeljen, és bejelentettem, hogy függetlenként fogok elindulni, nem a párt színeiben. Az elnökség nevében Orosz Anna ezután megkért, hogy emiatt függesszem fel a tagságomat. Én ehelyett - rövid gondolkodási idő után - inkább kiléptem.
Ma is azt gondolom, hogy minden olyan párt, amelyik a jelenlegi helyzetben ragaszkodik a 106 körzetben elinduláshoz, az elsősorban a saját egójának a rabja és végeredményként a Fidesz rendszerének továbbélését segíti elő. A Momentumot (bár végül nem gyűjtöttek 106 körzetben elég ajánlást) is ezekhez a pártokhoz sorolom, ezért is léptem ki tőlük. De ugyanennek a gondolatnak a rabja jelenleg a Jobbik is - ők is egyedül, 106 körzetben talpon maradva, senkivel sem egyeztetve akarnak minél több körzetet egyedül megnyerni. Jó eséllyel körzetek tucatjaiban fogják ezzel győztes pozícióban tartani a Fideszt.
Januárban volt egy próbálkozásom arra, hogy legalább a mi körzetünkben megtörjük ezt az egoista, nárcisztikus hozzáállást. A függetlenként indulás helyett hátraléptem volna, ha akár Nunkovics Tibor, akár Vadai Ágnes vállalja a pártlogó helyett a függetlenként indulást a körzetben.
Sajnos egyikük sem volt ehhez elég bátor.
Ha a következő két hétben sem lesz fogadókészség a koordinációra, csak a választópolgárok bölcsességében bízhatunk, a pártok ugyanis ilyennel a jelek szerint nem rendelkeznek.
Cserép János