Sok tanulsággal járt ez a kampány, elsősorban abban a tekintetben, hogy kik azok, akikre számíthattam, akik segítettek, és kik azok, akik nem. Innen is külön köszönöm a próbálkozást az ellenzéki pártok azon tagjainak, akiket itt most nem fogok megnevezni, de akik szinte az utolsó percig próbálták jobb belátásra bírni a pártjuk legfelsőbb szintjeit, sikertelenül. 

Volt egy olyan ígéretem, hogy a 2019-es önkormányzati választásokra készülve olyat fogok csinálni, ami még senkinek nem sikerült Esztergomban a Fideszen kívül: egy ütőképes, egységes lokálpatrióta csapatot fogok összerakni. Bejó Gábor éppen ezt az ígéretet támadta "esélyrombolás a polgármesteri székért" címmel aposztrofált véleménycikkben honlapján, ami azért már most előre vetíti, hogy bizony a status quo fenntartásában érdekeltek részéről itt még nagyon komoly akadályok várhatóak bármi hasonló törekvés elé.

Pedig be kell látnunk, hogy ezt a választást elsősorban nem Völner Pál nyerte meg, hanem az ellenzéki pártok vesztették el. Sajnos pontosan az történt, amit januárban megjósoltam. Nem először történik meg, hogy elég pontosan leírom, hogy mi fog történni, de senki sem hallgat rám. Fárasztó dolog ez a Kasszandra szerepkör és nem is túl hálás, de úgy érzem én legalább elmondhatom magamról, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy a 2014-es eredmény ne ismétlődjön meg. 

Adódik a kérdés: hogyan tovább. Egyáltalán van-e tovább. A hídszerep az ellenzék egymást mindennél jobban gyűlölő szereplői között nem működött,  nem működhetett - működhet-e a pártoktól független szerepkör legalább a város életében? A kérdés egyelőre nyitott és én magam sem tudom, hogy mi lehet rá a válasz. 

De ez talán nem is olyan nagy baj. Van még időnk, ha nem is olyan sok.

Április 20-án nyit a Strandbüfé. Találkozzunk ott mostantól minden péntek este mindazokkal, akik együtt akarnak gondolkodni a város jövőjéről. Én ott leszek egy asztalnál minden péntek este - bárki odaülhet és bárkivel beszélgetek bármiről.